Legendák születtek

Voodoo Banshee

1998 szeptemberében jött a válasz 3dfx oldalról, a Voodoo Banshee személyében, ami egy 2D/3D kártya volt, csakúgy, mint a Voodoo Rush. A 100 MHz-es mag és a 125 MHz-es 16 MB SGRAM ellenére nem lett sikeres, mivel a multi-textúrázást ez sem tudta.

A 3dfx időközben úgy döntött, megveszik a súlyos anyagi gondokkal küszködő, korábban főleg NVIDIA chipes kártyákat gyártó STB Systems-et, és annak mexikói üzemét. Egyúttal magukra haragítottak pár, korábban 3dfx kártyákat gyártó vállalatot, pl. az InnoVision-t és a Diamond-ot.

TNT2

 1999 tavaszán az NVIDIA bemutatta a TNT2-t, ami tulajdonképpen egy hibajavított TNT volt. Óriási sikere lett mind a kiskereskedelmi, mind az OEM piacokon. Ebben a chipben debütált a hardveres triangle setup, ami gyakorlatilag a hardveres T&L előfutárának tekinthető.

1999 áprilisában a 3dfx kiadta a Voodoo3-at, ami gyakorlatilag egy multi-textúrázásra képes Banshee-t jelent. Teljesítményében felülmúlta az addigi királyt, a Voodoo2 SLI-t. Több változat készült belőle, PCI-os és AGP-s egyaránt, 125 MHz-től 183 MHz-ig. A Voodoo3 3000 TV-kimentet, a 3500 TV pedig TV/FM-tunert tartalmazott. Legtöbben a 32 bites renderelést hiányolták, hiszen a TNT2 már elfogadható sebességgel tudta ezt, a 3dfx tiltakozott ennek fontossága ellen. Ők a sebesség mindenek felett:

“Speed is king” – szemlélet képviselői voltak!

A 3dfx jól csengő nevének, a jól eltalált csomagolásnak és a kártyák versenyképes sebességének köszönhetően a Voodoo3 az USA-ban szinte minden eladási rekordot megdöntött, de OEM szerződések terén szűkösen álltak.

NVIDIA

Sebességbeli hátrányának ledolgozása érdekében az NVIDIA piacra dobta a TNT2 Ultra és Pro chipeket, melyek csak órajelükben tértek el az eredeti TNT2-től. Továbbá az NVIDIA ekkoriban állt rá a meghajtóprogramok írására. A driverek mindig frissek, gyorsak és stabilak voltak, és az SGI közreműködésének köszönhetően az OpenGL támogatás az NVIDIA kártyáknál mai napig a legfejlettebb.

1999 második felében az NVIDIA bemutatta a GeForce256-ot. A chip azonnal felborított minden erősorrendet, és bár drága volt, nagyon melegedett és a memóriája lassú volt, bombasiker lett. A memóriaproblémát később DDR RAM-mal javították. Az NVIDIA lett az új király az otthoni 3D chipek piacán. Számtalan OEM szerződést zsebelt be.

A 3dfx ősszel bejelenti a VSA-100 chipjét, és a ráépülő grafikus kártyáit. Visszatérnek a többchipes megoldáshoz. Széles termékpalettát ígérnek, a család legkisebb tagja a Voodoo5 5000, ezt követi a sorban a kétchipes 5500, a csúcson a négychipes 6000 található. Ez utóbbi 166 MHz-es mag és memória órajellel rendelkezett (néhány kártya 183 MHz-en járt), a memória szerepét 128 MB SDRAM töltötte be, fill rate-je pedig 1,33 Gpixel/s volt. A 3dfx végre lehetőséget adott felhasználóinak a 32 bites renderelés használatára. Megkezdik a T-Buffer reklámkampányát, de a fejlesztők nem tűnnek lelkesnek. A hardveres full scene anti-aliasing azonban bombasiker. Bár a beígért chipek még sehol, az egész internet az FSAA-tól hangos. A hírek szerint az új kártyák karácsonyra végre kaphatók lesznek.

A 3dfx rajongói csak várnak, az ünnepi piacon a GeForce256 sláger termék lett. Az ősszel megjelent Quake3 elképesztő látványa tárul elénk, természetesen legtöbbünknél már a GeForce256 vagy ennek leszármazottjain ééés ami a legfontosabb: végre a sebességgel sem volt probléma. A 3dfx közben gyártási problémákkal bajlódik.

2000 tavaszán az NVIDIA bemutatja GeForce2 GTS chipjét. A chip a GeForce256 hibáit igyekszik kiküszöbölni: magasabb órajel, alacsonyabb áramfelvétel. A GeForce2 GTS multi-textúrázós pipeline-architektúrával készül, azaz a multi-textúrázás teljesítményveszteség nélkül végezhető el rajta. A játékok ekkorra már mind kihasználják ezt a lehetőséget. A driverekben az NVIDIA engedélyezi az FSAA-t, és bár sem nem olyan szép, mint a 3dfx T-Buffer által elért effektus, és nem is olyan gyors, mégis használható. A GeForce2 GTS továbbá tartalmazza az NSR technológiát, ami gyakorlatilag a DirectX 8 pixel shader korai megvalósulásának tekinthető. 

Végjáték

2000 Novemberben megjelenik a DirectX 8. A 3dfx bejelenti, hogy törölték a Voodoo5 6000-et. Lehetetlen helyzetbe kerülnek. Az egy éve várt csúcsterméket műszaki és költségproblémák miatt nem tudják kiadni. A Rampage nem készül el, mely a híresztelések szerint mind az NVIDIA, mind pedig az ATi termékeit elsöpörte volna, és visszaemelte volna a 3dfx-et a csúcsra. (Azt mondják, a Rampage technológiája végül a GeForce FX 5900-ba került.) Elvesztették a háborút mind a GeForce, mind a Radeon kártyákkal szemben, az áraik magasabbak, mint a konkurenciáé. Szemmel láthatóan vergődnek. Bejelentik a mexikói gyár eladását és a teljes átszervezést. A cég az STB felvásárlása óta folyamatosan veszteséges, így A DX8-as gyorsítóit nem tudja bemutatni, mert még nincsenek kész. Az Nvidia 2000 tavaszán bemutott GeForce2 GTS chipje összefoglalva optimalizált, gyorsabb és hatékonyabb fogyasztás jellemzi. Az Ultra 230 MHz-es DDR1 memóriájával a piac leggyorsabb megoldása. A Voodoo5 esetéből tanulva be sem jelentik az újabb generációt. A 3dfx elveszti a piaci részesedését, és nem volt elég tőkéjük a fennmaradáshoz. Sli, több GPU egy kártyán és a többi szabadalmuk az új tulajdonosé lesz.

Ezredforduló

Aki látta a 2000-es években az első igazán nagy infós “versenyhelyzetet” a vga piacon, az ma már nem igazán lepődik meg semmin.

Hatalmas sikereket és veszteségeket könyveltek el akkoriban a vállalatok és korábban nem tapasztalt élményhez jutottak az egyszerű 2D grafikához szokott emberek. Ilyen tekintetben óriási lépés a 3dfx, mert máig a lefektetett technológia alapjain nyugszik megannyi hardverünk.

Ezután az nvidia kilőtt, de az már egy másik történet…

Kapcsolódó termékek