Mindannyian találkoztunk már az AI-jal (bocsánat, talán MI-nek kellene hívnom, de ez idegen tőlem): ha lefuttatunk egy keresést akár Google-ben, akár Bingben, általában az első találat valamilyen AI generált rövid összefoglaló, akár forrásmegjelöléssel is. Mindegy, hogy tabletet, a telefonunkat, vagy a PC-nket használjuk, az AI, mint opció, ott lesz. Igen gyakran az is megesik, hogy ugyan nem kapunk ilyen összefoglalót, de az „eszköztáron” lévő linkek között ott lesz az AI is.
Természetesen ezen legegyszerűbb funkció mellett sok más, érdekesebb és produktívabb módon is tudjuk használni a manapság „AI”-nak hívott szolgáltatásokat: generáltathatunk vele programkódokat, dokumentumokat, képeket, videókat, zenét, vagy megkérhetjük, hogy egy hosszú dokumentumból készítsen egy rövidebb összefoglalót, bizonyos korlátok között akár egy operációs rendszer viselkedését is mimikálhatja. Természetesen tanulni is lehet vele minden korosztályban, noha az iskolás „megcsináltatom vele a házimat” hozzáállás szerintem kontraproduktív és nem megengedhető.
Sajnos az érem másik oldala ennél sokkal szörnyűbb.
Palantir
J.R.R. Tolkientől ered a szó, a tündék nyelvén „távolra látó”-t jelent és még azt is megjegyzi a műveiben, hogy nagyon óvatosan kell vele bánni, mert nem tudni, ki figyel a másik végén.
Ezt a nevet vette fel egy amerikai cég is, amelynek az egyik társalapítója Peter Thiel, a cég pedig hűen tükrözi Thiel vízióját a privát szféráról. A cég 2003-ban alakult, Thiel eredeti víziója szerint a PayPalnak (ahol Thiel szintén társalapító) fejlesztett lopásdetektáló algoritmust alkalmazta volna terrorelhárításra. Nem sokkal voltunk a 9/11-es események után és mivel az amerikai kormányzat eldöntötte, hogy még egy sikeres támadást nem engedélyez amerikai földön az amerikai nép ellen, ezért gombamód elkezdtek szaporodni a hasonló cégek, amelyek egy része – szövetségi szerződés hiányában – elhalt. A szerző akkor találkozott először a cég nevével, amikor az Anonymous 2011-ben lecsapott a HBGary Federal nevű cégre – a két cég bizonyos szintig együttműködött, hogy olyan, eszközöket fejlesszenek és adjanak el az amerikai kormányzat számára, amelyek képesek a közösségi oldalakon egyszerre több virtuális személyiség kezelésére. A HBGary Federal megtörése egyébként nem volt jó hatással saját reputációjukra és mivel kifejezetten a kormányszerződések miatt alapították, hamarosan be is zárt, miután a kormányzatnak nem kellettek a cég produktumai, szolgáltatásai.
A Palantir időben határolta el magát a HBGary Federaltől, így gyakorlatilag sértetlenül mászott ki az ügyből – még annak ellenére is, hogy kiderült: a Palantir bírói felhatalmazás nélkül figyelte meg a szakszervezetek vezetőit az amerikai kereskedelmi- és iparkamara megbízásából.
Adott tehát egy cég, ami gyakorlatilag az alapítása óta emberek megfigyelésével foglalkozik – természetesen az AI-boom náluk is begyűrűzött, így a korábban manuálisan, majd gépi tanulással analizált tömegmegfigyelési adatokat most már igen gyorsan és hatékonyan, AI-jal kezelik.
nVidia
A manapság „AI” néven ismert szolgáltatások jelen pillanatban a leggyorsabban az nVidia erre specializált kártyáin futnak. Természetesen a végfelhasználók kommersz GPU-i is megbirkóznak a feladattal, bár a memóriaméret ott egyébként erősen korlátozó tényező ls a jövőben még inkább az lesz, hiszen a zöldek már belengették, hogy felezni fogják a memóriaméretet a kommersz megoldásaikon, így maradva versenyben a VGA-piacon. Ez eddig semmi extra, tényszerűen.
Ami viszont említésre méltó, hogy az nVidia CEO Jensen Huang külön prezentációt szentelt annak, hogy milyen típusú együttműködést építenek a Palantirral. Elmondása szerint a kooperáció során kifejezetten törekvés lesz, hogy a Palantir AI workflow-i minél gyorsabban lefussanak az általuk használt nV eszközökön, hogy minél hatékonyabban meg tudják védeni az amerikai népet. Nem tisztünk megítélni, hogy Jensen Huang tényleg ennyire naív-e, vagy szándékosan csúsztat… De ne szaladjunk ennyire előre!
Gotham
A Palantirnál így hívják azt a platformot, amely egyetlen kereshető környezetté fogja össze a korábban önállóan létező bűnügyi aktákat, a közösségi hálózatokon végzett tevékenységeket, földrajzi adatokat, biometrikus azonosítókat és pénzügyi tranzakciókat.
A platform nevének kiválasztása nem véletlen. Az ismert művekben ez a hely egyenlő a gátlástalan és mindent behálózó korrupcióval és bűnözéssel – és hűen tükrözi Peter Thiel meglátását a világról: számára az egész világ egy olyan pöcegödör, amit folyamatosan meg kell figyelni és kordában tartani. Mindeközben nem veszi észre, hogy ő maga is az általa megfigyeltetett világnak a része és valószínűleg pont annyira bűnös, mint mások (ha nem jobban).
De miért is tettem az előző bekezdésben megjegyzést Jensen Huangra? Azért, mert a Palantir technológiái nem pusztán védelmi jellegűek: a Pentagon például ezt a platformot használta Irakban a bombázások mintáinak megfigyelésére. ICE ügynökök ezt a platformot használják arra, hogy lecsaphassanak a „migránsokra”, akár a nyílt utcán is. (Ha valaki látta a „Célszemély” című sorozatot, annak beugorhat: nem kérdőjelezik meg az AI döntését, hogy valaki terrorista-e, elkövetett-e hanem azonnal elfogják.)
Mindezek mellett egyre gyakrabban elhangzik a „pre-crime” kifejezés is. Azt gondolhatnánk, hogy a Minority Reportban látottak egy jó fikció, de a valóságban megtapasztalni valószínűleg nem annyira felemelő, mint amennyire hátborzongató. Sajnos volt rá példa, hogy a vélt törvényszegő helyett mást tartóztattak le, pusztán azért, mert az AI tévedett – rosszul ismerte fel az arcot a kamerákon keresztül, a szenvedő alany még más bőrszínű is volt, mint a gyanúsított. Mindettől függetlenül az erőszakszervezetek egyre inkább építenek az AI által szolgáltatott információkra, semmint a régimódi, humán hírszerzés során begyűjtött adatokra. Szándékosan nem jelöltem meg az „amerikai” erőszakszervezeteket, mert a német és angol rendőrség is egyre inkább belekeveredik a Palantir hálójába.
Kína-szindróma
Előszeretettel szapulja a világ népe Kínát az általa felépített és működtetett, mindent és mindenkit megfigyelő, állampolgárait osztályozó automatikus rendszere miatt. Vajon mást csinál-e az amerikai, német és angol állam, amikor a Palantir platformjait használja? Megint beugorhat a „Célszemély”: egyetlen cég kezében összpontosul minden információ, akárcsak a sorozatban. Kérdés, hogy a Palantir platformjait lehet-e célzottan irányítani például az esetleges versenytársak eltaposására, esetleg a technológiáik megszerzésére, politikai előnyszerzésre, a politikai hatalom megtartására, vagy a tömegek gondolatainak formálására? Ha egyetlen kérdésre is „Igen” a válasz, akkor a fentebb említett államok nem különböznek Kínától, csak jóval sunyibb, alattomosabb módon teszik, mint Kína.
Végszó
Tehetünk-e az ilyen típusú megfigyelés ellen valamit? Vannak dolgok, amiket megtehetünk és vannak, amelyeken változtatni átlagpolgárként nem lehet. Ha egy kormányzat kamerákat és mikrofonokat szereltet fel a településeken, azok ellen semmit nem tehetünk, mint ahogyan a beszerzendő technológiáról szóló döntés sem a mienk. Azt se gondoljuk, hogy a jelenleg minket megfigyelő kormányzatot választásokon elzavarva más lesz a helyzet – nem lesz más, a következő kormányzat ugyanúgy használni fogja a már kiépített rendszereket, mint az előző.
Amit viszont megtehetünk: próbáljunk meg az Interneten minél kisebb azonosítási lábnyomot hagyni. Ne posztoljunk magunkról, az ismerőseinkről, a családtagjainkról képeket, tartózkodási helyet; amennyiben lehetséges, használjunk VPN-t; TOR-t, próbáljuk kerülni az olyan böngészők használatát, amelyek kiadnak minket a gazdáiknak; ne engedjük a szoftvereknek ujjlenyomatot venni a rendszereinkről.
sh4d0w