Az elv neve nem véletlenül “tervezett elavulás”, hiszen már kezdettől fogva szándékosan tervezik a berendezések élettartamának megrövidítését. A könyv szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a „tervezett elavulás“ – az olcsó gyártás és a nyersanyagok pazarló felhasználása miatt – a bőségi társadalmak alaposzlopává vált. Rövid távú következménye a jólét. Az i „szemétözön” és egyre csökkenő erőforrás… Ez olyan fejlődés, amely nem nagyon illik az érintett vállalkozások oly büszkén hangoztatott elveihez.

Ezért kellene a fejlesztéseknél több figyelmet fordítani a beépített anyagok minőségére, a káros anyagok biztonságosabbá tételére, a nagyobb energiahatékonyságra és az újra feldolgozhatóságra. Minden újonnan kifejlesztett termékre található az interneten környezeti utalás. Viszont a szoftver által behatárolt élettartamról nem szól a fáma. Az élettartamra utaló információt hiába keressük.

Rávesznek?

1. A reklámok azt sugallják: mindig a legújabbra van szükség.
2. A hitelre szükség van ahhoz, hogy (nagyobb tervek és gyűjtögetés helyett) megvásárold mindazt, amire tulajdonképpen semmi szükség sincs.. hisz le sem kell cserélni, ami megfelelően működik.
3. A cégek alkotóelem vagy szoftveres hibák tucatjait hagyják az áruban, ez időzített bombaként működik.
4. A “lelki elavulás” szintén fontos szereppel bír, amikor hagyjuk magunkat az új modellektől elcsábítani ahelyett, hogy a régit rendbe hoznánk. Egyfajta függőség alakul ki, melyben minden alárendelté válik.
5. Feltételeinkhez tartozik, hogy bontatlan, „originál” és legújabb modell legyen, melyet igazából nem is használnánk ki annyira, mint egy pár hónappal régebbi, szintén bevált kategóriatársat.
6. Fellendítjük a gazdaságot, előmozdítjuk a növekedést és közvetetten új munkahelyeket teremtünk.
   

    Az elhasználódás a növekedésorientált gazdaság legfontosabb tényezője.

Ez működik, hiszen egy egész sor új vállalkozás és gazdasági ágazat jött létre. Csak sajnos van egy apró szépséghibája: nem tarthat örökké. Lassan elfogynak a nyersanyagok és az egyre növekvő szemét mennyiségének problémájával is szembe kell valakinek nézni. Eljutottunk addig a határig, amit 50 évvel ezelőtt még senki sem látott előre: a fejlődést nem lehet tovább gyorsítani. Nem cserélhetjük naponta az izzólámpáinkat és nem vásárolhatunk kéthetente új hűtőt – tévét – stb.

Fogyasztói öntudat?!

Meg kell változnunk, mert más lehetőség nincs. El kell kezdenünk alternatívákkal foglalkozni, mert ha az erőforrások kimerülnek, komoly következmények lesznek. Heves konfliktusokhoz és háborúkhoz vezet (amihez ismét rengeteg nyersanyagra lenne szükség). Minél közelebb a katasztrófa, annál tehetségesebben tudjuk elűzni a veszélyt. Ez túlélési stratégia annak elkerülésére, hogy a probléma megoldása helyett ne meneküljünk el pánikszerűen. A problémát viszont fel kell ismerni!

Alternatívák?

Három nagyon egyszerű megoldás létezik.

Először: a fenntarthatósággal pénzt lehet keresni. Ha én – mint gyártó / forgalmazó – olyan izzólámpákat vagy bármit kínálok, amelyek 25 évig bírják, vagy nagyobbra / kisebbre / pénzre cserélhető megtakarítok egy csomó nyersanyagot, energiát, extra költséget.

Másodszor: az áruk előállításánál meg lehet változtatni azok tervezését úgy, hogy az azokban felhasznált nyersanyagok idővel visszakerüljenek a gyártás folyamatába ahelyett, hogy a szemétbe dobnánk őket.

Ha ezt mindenki így csinálná, akkor például a mobiltelefonokat olyan gyakran cserélgethetnénk, mint az alsóneműket. Ez nem okozna problémát, hiszen az erőforrások megmaradnának.

Harmadszor: a „gazdaság“ fogalmát másként kellene meghatároznunk. Fel kellene ismerni, hogy nem azért (?) vagyunk “gazdagok vagy tehetősek”, mert egy csomó haszontalan, függőséget okozó kütyüvel vesszük körül magunkat.

Talán az is gazdagság, ha értékes kapcsolatokkal rendelkezünk, melyben mindenkinek van esélye boldogulni?!

Véget vethetünk ennek?

Léteznek már olyan terméktervezők, akik ügyelnek arra, hogy a termékeket fel lehessen nyitni és meg lehessen javítani. Egyre több helyen találhatók olyan műhelyek, ahol hajlandóak megjavítani a legkülönbözőbb termékeket. Vannak minimális szerviz igénnyel rendelkező elektromos járművek, újra hasznosítható alkatrészekkel.

Jók azok az internetes oldalak, ahol megmutatják, hogyan kell számítógépeket, monitorokat szétcsavarozni és helyre hozni. Létezik egy csomó barkácsoló kedvű ember, aki idevágó videókat tesz fel az internetre. Ez azt mutatja, hogy a fogyasztóknak is van hatalma. Ezt az energiát nem szabad alábecsülni. Azonban tudni kell, hogy a frissítések kihagyása és az újabb operációs rendszerek tudatos elkerülése jelentős biztonsági rést eredményez.

Hogyan reagálnak a gyártók a fogyasztók szemrehányására? Érdekes módon mindegyik másként. Egyesek még soha nem hallottak semmit az “obszolenciáról” és azt állítják: ha ez rájuk vonatkozva igaz lenne, akkor a vevők a konkurenciához mennének. Ami teljesen felesleges, mert ezt mindenki egyformán csinálja. Vannak olyan gyártók, akik bevallják, de ezt a fajta üzletpolitikájukat azzal indokolják, hogy fontos a gazdasági haladás szempontjából. Nem veszik viszont figyelembe, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást el lehet pocsékolni és a szemét már így is tornyosul.

Globális probléma

A hulladék, amit nem látunk, de mellbevágó érzés egy pillantást vetni rá, az úgynevezett „szemét szigeteken”:

• A Csendes-óceáni Nagy Szemét-sziget
• New York szemétlerakója, USA
• Roro azbeszt bányák, India
• Füstös-hegység, Fülöp szigetek, Manila
• Hajóbontó kikötő, Alang, India
• Yucca-hegység, Nevada, USA
• Elektronikai hulladéklerakó, Guiyu, Kína

 Ezek között van olyan, amely méretét tekintve nagyjából 3 × nagyobb Francia országtól!

 Minden erőforrás véges. A mértéktelen pocséklás nem fenntartható.

UPDATE 2018.04 # intel

A globális piac legbefolyásosabb szereplője is beleesett az említett „támogatás elhanyagolás” szoftveresen javítható hibába.

Ha biztonságot választ a felhasználó és az ajánlott gyári operációs rendszer illetve az úgynevezett “firmware” frissítést elvégzi, számíthat rá, hogy a készülék lassabb lesz, arról nem is beszélve, hogy sok gyártó, szolgáltató nem is tervezi készüléke támogatását. A fogyasztók azonban nem szeretnének lemondani a frissítésekről, hiszen ezeket az operációs rendszerek készítői éppen a készülékek megbízhatóbb működése miatt fejlesztik.

Jellemző vásárlói szokás, hogy a fogyasztó nem akarja „elöregedett” termékeit használni.

Ez egy olyanfajta stressz, amely nem csak azoknál a tiniknél érezhető, akik az iskolaudvaron csoportnyomásnak kitéve a szüleik fülét rágják a legújabb típus beszerzése miatt. Ezt a fajta „lelki elhasználódást“ a gyártóknak tényleg csak közvetve lehet a felróni. „A friss tejnek van lejárati dátuma, de egy táblagépnek nincs“ – véli a Bitkom, a német információs technológiai szakágazatok szövetsége. “Így selejteznek ki manapság tökéletesen működőképes készülékeket erőszakkal – csak azért, mert a fogyasztók új, nagyobb teljesítményű vagy egyszerűen csak divatosabb kütyüket akarnak.” 

Ami a gyártóknak álom, az a fogyasztóknak drága mulatság, hiszen emiatt egyre rövidebb időközökben kényszerülnek új gyártmányok vásárlására. Ez a művileg létrehozott elhasználódás az átlag családok számára évente több milliárd euró többletkiadást jelent.

A különböző modellek gyors váltakozása elképesztő tempóban zajlik. Pár hónap után a legfrissebb modell is kap valamilyen ráncfelvarrást.

Kritikusok szerint a gazdaság a fogyasztókat állandóan változó modell- és divatciklusokkal kényszeríti arra, hogy régebbi termékeiket eldobják és újakat vásároljanak – még abban az esetben is, ha a régi készülékek kifogástalanul működnek. Ez legfőképpen a műszaki újdonságoknál megfigyelhető. Ezeknél az újításokat csak morzsánként építik be a készülékekbe, jóllehet azok technikailag sokkal többre lennének képesek. 

A gyártók viszont tudják: ha minden elérhető technológiát beépítenének a készülékbe, akkor veszendőbe menne minden arra irányuló erőfeszítés, hogy rávegyék a vevőket a néhány hónappal azelőtt megvásárolt készülék újabb változatának ismételt megvásárlására.

Határozza meg a lejárat határidejét. A csalódott vásárlók száma sem kevés: a különböző internetes fórumokon hevesen vitatott témákhoz tartoznak a készülékek azon elemei, amelyek bizonyos idő alatt vagy a használatba vételük bizonyos gyakorisága után, javíthatatlan módon tönkre mennek. Sok esetben sajnos után gyártott alkatrész sem kapható, vagy például egy LG G4 után gyártott akku minősége elmarad a gyáritól: így már csak egy megoldás jöhet…

Ezzel a témával a “Stiftung Warentest” (német fogyasztóvédelmi szervezet) is foglalkozott, de eltérő eredménnyel: “A tesztjeink nem mutatták ki eddig sehol, hogy a gyártók tudatosan rossz minőségű alkatrészeket építettek volna be a gyártmányaikba azzal a céllal, hogy azok idő előtt tönkre menjenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a termékek hosszú élettartamúak lennének” – így a salamoni ítélet. Viszont a Stiftung Warentest is lát okot a kritikára. Egész internetes fórumokat töltenek ki azok a tintasugaras nyomtatók, amelyek bizonyos idő eltelte után azzal a hibajelzéssel mondják fel a szolgálatot, hogy a nyomtatófej meghibásodott. Ha a felhasználók viszont a titkos szerviz menü megfelelő parancsával lenullázták a belső számlálót, akkor a nyomtatók problémamentesen nyomtatnak tovább. A Samsung a Galaxy S III vagy S4 vagy LG G3 – G4 modelljeivel. Az egyre laposabbá váló okostelefonoknak nem velejárója a beépített (egyúttal cserélhetetlen) akku.

A szoftver által okozott korlátozott élettartamról nem illik beszélni. Általános és középiskolásoknál megfigyelhető, hogy ez a téma ciki.

“A kapitalizmus rémálma az olyan termék, ami soha nem megy tönkre, mert csökkenti az üzleti forgalmat. A jelenlegi gazdasági rendszer motorja a fogyasztás maga. Ezért vagyunk arra kényszerítve, hogy eldobjunk majd újra vásároljunk mindent, ahelyett, hogy megjavítanánk – jóllehet ez utóbbi sokkal olcsóbb” – így áll ez az alapvető probléma Jürgen Reuß könyvében:

A szemétdombra vásárolunk – A tervezett elavulás elve.