Bevezető

Szeretném bemutatni a legendás 3dfx életútját, és kifejezni tiszteletem, hiszen kétségtelenül nagyot alkottak az otthoni számítógépek 3D-s világának hajnalán, mellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma ilyen gyönyörű grafikával rendelkeznek a játékok.

Kezdet

A 3dfx-et 1994-ben alapította Ross Smith, Gary Tarolli és Scott Sellers. Kezdetben a céljuk arcade játékmasinák tervezése és építése volt. Végül 3D-s grafikus processzorok és kártyák tervezése lett a fő profiljuk. Sokan ezt a vállalatot tartják a PC-s háromdimenziós grafika megteremtőjének.

1995. január 1-jén az NVIDIA bemutatta első 3D gyorsító chipjét, az NV1-et, mely gyakorlatilag egy integrált multimédiás video-gyorsító chip volt. Ez volt az első teljes Direct3D gyorsító. Az NV1 egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az NVIDIA gyakorlatilag a csőd szélére került.

Grafikus gyorsító

1996-ban megjelent a 3dfx első grafikus chipkészlete, a Voodoo Graphics, ami hatalmas siker lett. Ez volt az első hardveresen gyorsító kártya, de csak 3D-s képeket állított elő, szükség volt mellé egy 2D-s kártyára is. 50 MHz-es mag és memória órajellel rendelkezett. 4MB EDO DRAM volt található a nyákon. 50 Mpixel/s fill rate-tel bírt.

Ekkoriban a 3D-s játékok rendszerint a Voodoo Graphics natív programozási felületét, a Glide-ot (A 3dfx kártyák – Voodoo1, 2 és 3 – saját API-ja. Már a 3dfx megszűnése előtt hanyatlásnak indult. Mára kihaltnak tekinthető.) használták.

1997-ben jelent meg az NVIDIA Riva128, ami eltérően a 3dfx megoldásától egy 2D/3D gyorsító volt. Az NVIDIA javította korábbi hibáját, és a Direct3D támogatás mellett megjelent az OpenGL ICD is.

A 3dx válaszlépésként kiadta a Voodoo Rush-t, mely a Riva128-hoz hasonlóan, szintén egy kombinált 2D/3D képző kártya. A Rush már 8MB memóriával gazdálkodhatott, mégsem volt népszerű. Driver problémákkal küszködött, a 3dfx kivette belőle a multi-texturing támogatást.

A Riva128-cal szemben a legnagyobb kifogás a képminőség és a kevés memória volt. Javítva ezeket a hibákat, az NVIDIA bemutatta a chip továbbfejlesztett változatát, Riva128 ZX néven. Ez a kártya már 8 MB RAM-ot is támogatott, valamint AGP2x kompatibilis volt. A képminőség sajnos azonban maradt a régi.

Voodoo2

1998 elején a 3dfx kiadta a Voodoo2-t, 90 MHz-es mag és memória órajellel, valamint 12 MB EDO DRAM-mal. Fill rate-je már 180 Mpixel/s volt. A Voodoo2 a Voodoo1-hez hasonlóan csak 3D-s volt, kellett hozzá egy 2D-s kártya is. Ekkor élte a 3dfx a fénykorát, mindent lesöpört a piacról. Az 1997 végén megjelent Quake2 valósággal hasított a kártyával. Az akkoriban megjelenő Unreal motorját a 3dfx natív API-jára, a glidre-ra fejleszetette ki Tim Sweeney, a látvány lenyűgöző volt. A 3dfx továbbá lehetőséget nyújtott két Voodoo2 SLI-ben való összekötésére is, melynek hála elérhetővé vált az 1024×768-as képernyőfelbontás. Másrészt a sebességet is megkettőzte, megközelíthetetlenül magas frame értékek születtek. A Voodoo2-re épülő kártyák közül a legismertebb talán a Diamond boszorkánykonyhájában készült Monster 2. A 3dfx volt ekkor a 3D-s piac császára.

Az NVIDIA nem sokkal a Voodoo2 megjelenése után dobta piacra az előzetesen “Voodoo-gyilkosnak” beharangozott Riva TNT (TwiNTexel) chipjét, ami az NVIDIA korábbi gyakorlatával megegyezően 2D/3D gyorsító volt. Gyártási problémák miatt a TNT az előzetesen hangoztatott 125 MHz helyett csak 90 MHz-en működött, de sok esetben még így is utol tudta érni a Voodoo2 egykártyás teljesítményét. A TNT végre normális képminőséget tudott produkálni, de a 0,35 mikronos gyártástechnológia miatt melegedési problémákkal küzdött. Ekkoriban kezdődött az NVIDIA és a félvezetőgyártó TSMC kapcsolata.

Mivel az NVIDIA egychipes 2D/3D megoldása sokkal olcsóbb volt, mint a két kártyás, az NVIDIA számos OEM partnert szerzett, szemben a 3dfx-el.

Voodoo Banshee

1998 szeptemberében jött a válasz 3dfx oldalról, a Voodoo Banshee személyében, ami egy 2D/3D kártya volt, csakúgy, mint a Rush. A 100 MHz-es mag és a 125 MHz-es 16 MB SGRAM ellenére nem lett sikeres, mivel a multi-textúrázást ez sem támogatta.

A 3dfx időközben úgy döntött, megveszik a súlyos anyagi gondokkal küszködő, korábban főleg NVIDIA chipes kártyákat gyártó STB Systems-et, és annak mexikói üzemét. Egyúttal magukra haragítottak pár, korábban 3dfx kártyákat gyártó vállalatot, pl. az InnoVision-t és a Diamond-ot.

TNT2

1999 tavaszán az NVIDIA bemutatta a TNT2-t, ami tulajdonképpen egy hibajavított TNT volt. Óriási sikere lett mind a kiskereskedelmi, mind az OEM piacokon. Ebben a chipben debütált a hardveres triangle setup, ami gyakorlatilag a hardveres T&L előfutárának tekinthető.

1999 áprilisában a 3dfx kiadta a Voodoo3-at, ami gyakorlatilag egy multi-textúrázásra is képes Banshee-t takart. Teljesítményében felülmúlta az addigi királyt, a Voodoo2 SLI-t is. Több változat is készült belőle, PCI-os és AGP-s egyaránt, 125 MHz-től 183 MHz-ig. A Voodoo3 3000 TV-kimentet, a 3500 TV pedig TV/FM-tunert is tartalmazott. Legtöbben a 32 bites renderelést hiányolták, hiszen a TNT2 már elfogadható sebességgel tudta ezt, a 3dfx tiltakozott ennek fontossága ellen. Ők a sebesség mindenek felett – “Speed is king” – szemlélet képviselői voltak.

A 3dfx jól csengő nevének, a jól eltalált csomagolásnak és a kártyák versenyképes sebességének köszönhetően a Voodoo3 az USA-ban szinte minden eladási rekordot megdöntött, de OEM szerződések terén továbbra is szűkösen álltak.

NVIDIA

Sebességbeli hátrányának ledolgozása érdekében az NVIDIA piacra dobta a TNT2 Ultra és Pro chipeket, melyek csak órajelükben tértek el az eredeti TNT2-től. Továbbá az NVIDIA ekkoriban állt rá a meghajtóprogramok írására. A driverek mindig frissek, gyorsak és stabilak voltak, és az SGI közreműködésének köszönhetően az OpenGL támogatás azóta is az NVIDIA kártyákhoz a legfejlettebb.

1999 második felében az NVIDIA bemutatta a GeForce256-ot. A chip azonnal felborított minden erősorrendet, és bár drága volt, nagyon melegedett és a memóriája is lassú volt, bombasiker lett. A memóriaproblémát később DDR RAM-mal javították. Az NVIDIA lett az új király az otthoni 3D chipek piacán. Számtalan OEM szerződést zsebelt be.

A 3dfx ősszel bejelenti a VSA-100 chipjét, és a ráépülő grafikus kártyáit. Visszatérnek a többchipes megoldáshoz. Széles termékpalettát ígérnek, a család legkisebb tagja a Voodoo5 5000, ezt követi a sorban a kétchipes 5500, a csúcson a négychipes 6000 található. Ez utóbbi 166 MHz-es mag és memória órajellel rendelkezett (néhány kártya 183 MHz-en járt), a memória szerepét 128 MB SDRAM töltötte be, fill rate-je pedig 1,33 Gpixel/s volt. A 3dfx végre lehetőséget adott felhasználóinak a 32 bites renderelés használatára is. Megkezdik a T-Buffer reklámkampányát, de a fejlesztők nem tűnnek lelkesnek. A hardveres full scene anti-aliasing azonban bombasiker. Bár a beígért chipek még sehol, az egész internet az FSAA-tól hangos. A hírek szerint az új kártyák ünnepekkor végre kaphatók lesznek.

A 3dfx rajongói csak várnak, az ünnepi piacon a GeForce256 a sláger. Az ősszel megjelent [ Quake3 ] elképesztő látványa tárul elénk a GeForce256 kártyákon, és végre a sebességgel sem volt probléma. A 3dfx közben gyártási problémákkal bajlódott.

2000 tavaszán az NVIDIA bemutatja GeForce2 GTS chipjét. A chip a GeForce256 hibáit igyekszik kiküszöbölni: magasabb órajel, alacsonyabb áramfelvétel. A GeForce2 GTS multi-textúrázós pipeline-architektúrával készül, azaz a multi-textúrázás teljesítményveszteség nélkül végezhető el rajta. A játékok ekkorra már mind kihasználják ezt a lehetőséget. A driverekben az NVIDIA engedélyezi az FSAA-t, és bár sem nem olyan szép, mint a 3dfx T-Buffer által elért effektus, és nem is olyan gyors, mégis használható. A GeForce2 GTS továbbá tartalmazza az NSR technológiát, ami gyakorlatilag a DirectX 8 pixel shader korai megvalósulásának tekinthető. A GeForce2 GTS chipes kártyák a hivatalos bejelentést követő második héten már az üzletekben voltak. Rekordgyorsaság NVIDIA módra.

RADEON

2000 áprilisában a 3dfx-et egy másik oldalról is megtámadták, az ATi megkezdte az első generációs Radeon-ok árusítását. A Radeon-ok voltak az ATi első olyan 3D gyorsító kártyái, melyek felől a játékosok is komolyan érdeklődni kezdtek. A Radeon-ok a földbe döngölték az NVIDIA és a 3dfx kártyáit egyaránt. Az NVIDIA nagy erőkkel vágott vissza…

A 3dfx nyáron végre megjelentette a Voodoo4 és Voodoo5 kártyáit. Az FSAA jelentőségét kissé eltúlzó menedzsment nem igazán vette tudomásul, hogy a chip funkciói alig-alig haladják meg az NVIDIA TNT-ben megismert lehetőségeket. A kétchipes Voodoo5 sebességben sem volt képes felvenni a versenyt az NVIDIA GeForce2 GTS-sel. Később a driverek fejlődésével a különbség szinte minimálisra csökken, de a hardveres T&L-t igénylő játékokban a 3dfx Voodoo5 messze a GeForce chipek alatt teljesít. A Voodoo5 6000-nek továbbra is se híre, se hamva.

Pár hónappal később az NVIDIA bemutatja a GeForce2 GTS olcsó változatát, a GeForce2 MX-et, ami elérhető áron kínál hardveres T&L-t és jó 3D-s teljesítményt. A kiváló ár/teljesítmény mutatónak köszönhetően hihetetlenül jól fogynak ezek a kártyák, sosem látott sikereket arat. Azoknak pedig, akik a GeForce2 GTS-t a szűkös memóriasávszélesség miatt kritizálták, megjelent az Ultra verzió. Ez a chip már az ATi Radeon fenyegetésének eredménye. 250 MHz-es magjával és 230 MHz-es DDR memóriájával messze lelépte vetélytársait. (A Voodoo5 6000 továbbra sem volt sehol.) Ősszel az NVIDIA bejelenti az első mobil GPU-t, a GeForce2 Go-t.

Végjáték

2000 Novemberben megjelenik a DirectX 8. A 3dfx bejelenti, hogy törölték a Voodoo5 6000-et. Lehetetlen helyzetbe kerültek. Az egy éve várt csúcsterméket műszaki és költségproblémák miatt nem tudják kiadni. A Rampage nem készül el, mely a híresztelések szerint mind az NVIDIA, mind pedig az ATi termékeit elsöpörte volna, és visszaemelte volna a 3dfx-et a csúcsra. (Azt mondják, a Rampage technológiája végül a GeForce FX 5900-ba került.) Elvesztették a háborút mind a GeForce, mind a Radeon kártyákkal szemben, az áraik is magasabbak, mint a konkurenciáé. Szemmel láthatóan küszködtek. Bejelentik a mexikói gyár eladását és a teljes átszervezést. A cég az STB felvásárlása óta folyamatosan veszteséges volt. A DX8-as gyorsítóit nem tudja bemutatni, mert még nincsenek kész. Az Nvidia 2000 tavaszán bemutatja a GeForce2 GTS chipet. Optimalizált, gyorsabb és hatékonyabb fogyasztás jellemzi. a A GeForce2 Ultra 230 MHz-es DDR1 memóriájával a piac leggyorsabb kártyája lett. A Voodoo5 esetéből tanulva be sem jelentik őket. A 3dfx elvesztette a piaci részesedését, és nem volt elég tőkéjük a fennmaradáshoz. Sli, több GPU egy kártyán és a többi szabadalmuk is az új tulajdonosé lettek.

Ezredforduló

Aki látta a 2000-es években az első igazán nagy informatikai “versenyhelyzetet” a vga piacon ma már nem igazán lepődik meg semmin.

Hatalmas sikereket és veszteségeket könyveltek el akkoriban a vállalatok és korrábban nem tapasztalt élményhez jutottak az egyszerű 2D grafikához szokott emberek. Ilyen tekintetben is óriási lépés a 3dfx, mert máig a lefektetett technológia alapokon nyugszik megannyi hardverünk.