Kicsit ugrunk az időben, a földrész is megváltozik, ezúttal az USA-ban vagyunk egy nagy családi veszekedés közepette, ahol egy fiú próbál érvelni és megmagyarázni apukájának, hogy miért játszik napi 5-6 órát PC-jén. A veszekedés vége pedig egy alku lett: ha a fiú dobogós helyezést ér el a soron következő versenyen, akkor apja szó nélkül támogatni fogja, viszont amennyiben ez nem következik be, akkor végleg felhagy a játékkal és visszamegy az iskolába. Így kezdődött Johnatan „Fatal1ty” Wendel története, aki azon a bizonyos versenyen egy harmadik helyet ért, amivel 4000 dollárral növelte a családi kasszát. Fatal1ty lett a régi és modern játékosok ikonja, az első komolyabb név, aki jelentős pénzt nyert össze a Cyberathlete Professional League-ben, és aki később a szponzorai segítségével márkává kovácsolta a nick nevét. A közösség még nagyon fókuszált volt és fórum oldalakon beszélgettek egymással, szinte mindenki ismert mindenkit és egy-egy Cooller (RUS) vs. Fatal1ty (USA) meccset rengetegen néztek, hiszen a játékvilágban ez felért egy Real Madrid – Barcelona rangadóval. Mindenki ismerte a Quake egyszerű szabályait, és mindenki próbált felérni a nagyok közé, ellesni minden kis trükköt.
Pénz beszél
Itt érdemes egy picit elidőzni és elgondolkodni azon, hogy mit jelent az eSport és mitől válik valaki profivá. Mint minden sportban, a profit és az amatőrt itt is a hozzáállás különbözteti meg. Az amatőr lehet akármennyire jó, ameddig nem kap fizetést vagy nem tudja fenntartani sport tevékenységét győzelmei vagy szponzorai által, addig amatőrnek titulálható. Fél profi szinten a saját vagyonát és javait beáldozó játékos helyezkedik, akinek van ugyan bevétele a játékból, de nem képes ebből maradéktalanul fedezni kiadásait. A profi játékosok viszont vagy fizetést kapnak tevékenységükért, vagy szponzorok tartják fenn őket és gondozzák reklámértéküket, valamint bevételeik jelentős százaléka származik versenyekből és rendezvényekből. Fatal1ty egyértelműen az egyik legismertebb és legjobban menedzselt név a szakmában, érdemes végigkövetni, hogy ez mit jelent számokban. Johnatan 1981 februárjában született, lassan 37 éves és továbbra is háttérszereplőként dolgozik az eSport világában. 1999-től 2006-ig volt aktív játékos, tehát 18 éves korától egészen 25-ig. 13 tornát nyert meg, 10 alkalommal lett második és 6 esetben végzett a 3. vagy annál rosszabb helyen. A legnagyobb pénzt jelentő tornagyőzelme 2005-ben volt, ami 150 000 dollárt jelentett, ami mai árfolyamon számolva 36 millió forintot tesz ki. Karrierje során 24 éves korában kereste a legtöbb pénzt, 231 000 dollárt 10 tornán való szereplésével. Karrierje során összesen 454 919 dollárt keresett csak játékokból, ami mai árfolyamon számítva közel 110 millió. A teljes lista itt található.
Cooller, az “orosz Fatal1ty”.
A számokkal talán sikerült érzékeltetni, hogy nagy kaliberű üzletről beszélhetünk. Ha a játékosoknak kiosztott nyeremények ilyen mértéket ölthettek, akkor a tornák megszervezése, valamint a játékokkal kapcsolatos marketingköltés biztosan nagyon komoly bevételt jelenthetett egy-egy cég életében. A támogatók csoportját ekkor olyan cégek húzták, mint az id, az EA, az Asus, az intel, az IBM, a Dell, az Alienware, a Logitech, Gigabyte, de a listát tovább is lehetne húzni. A rendszer virágzott. A Cyberathlete Pro és Amateur League ekkor már egy, az USA jelentős területét lefedő TV-hálózattal tárgyalt a közvetítési jogokról, ami 2007-ben teljesedett ki igazán.
Lim Yo-Hwan – a Starcraft egyik legjobbja
Vissza kell azonban ugranunk Dél-Koreába, ahol az egész eSport folyamat már jóval előrébb járt, mint Európa vagy Amerika területén. Lim Yo-Hwan polgári neve kevés embernek mond valamit, viszont ez az 1980-as születésű srác legalább akkora sztár országában, mint Bruce Willis vagy Michael Jordan. Lim karrierjét 56,8 százalékos győzelmi mutatóval zárta, 2004-ben az ESL megválasztotta a valaha volt legjobb játékosnak, míg 2006-ban az MTV egyenesen a játékvilág legbefolyásosabb emberei közé sorolta. Ő nem más, mint SlayerS_Boxer, aki a valaha volt talán leghíresebb Starcraft játékos. Az eSport viszonylatban viszont Boxer szerepe azért kiemelt, mert egy szerződtetett, fizetett játékos volt, ami a karrierje során több mint 400 ezer dollárt hozott neki, de a reklámok és egyéb felkérések révén további 90 ezer dollár ütötte markát. Ezzel Dél-Korea utat mutatott a világnak, hiszen bebizonyította, hogy ebben az iparágban a TV-k, a rádiók és a magazinok részvételével elég komoly piaci résre bukkantak, a felvevőpiac nagyságát tekintve képesek nyereségesen üzemeltetni egy külön eSport ágazatot. Lim többször beszámolt arról a későbbi interjúkban, hogy a felemelkedésben talán a rajongók kezelése volt a legnehezebb feladat, mert gyakorlatilag a boltba se tudott úgy lemenni, hogy ne állították volna meg egy fotóra, aláírást kérni, vagy csak simán beszélgetni. Egy idő után kénytelen volt testőrrel megtenni az ilyen egyszerű utakat is.
Ez is sport?
Az ázsiai történések odáig vezettek, hogy Kína és Dél-Korea hivatalosan is státuszba vette az eSportot, mint sportágat. Ez természetesen rengeteg vitára adhat okot; vajon tényleg sportnak tekinthetők a különféle játékok? Sokan érveltek a sakk példájával és egyéb mentális, a mai világban teljesen elismert ágazatokkal, az ellentábor viszont a kockás ingbe bújt, túlsúlyos, rossz látású, energiaitalokon tengődő kisfiúkban látja az eSportot. Sokan ezért ellenzik nagyon erősen, hogy a fizikai megterhelést teljesen mellőző műfajt a sporttal egy lapon lehessen emlegetni. Végeredményben viszont kevésbé fontos, hogy milyen kategóriába helyezik az eSportot, hiszen a jelenség ettől nem fog megszűnni, a profi játékosok pedig pontosan tudják, hogy ép lélek csak ép testben lakhat, ezért odafigyelnek a fizikai edzésekre, ami megmutatkozik a pályán nyújtott teljesítményben is, főleg a hosszabb mérkőzéssorozatoknál.
A győzelemért járó fődíj már kellő ösztönzés bárkinek.
A következő nagy dobást viszont az USA könyvelhette el, ahol 2007-ben megrendezésre került egy meghívásos torna, a Championship Gaming Invitation, ami igazából egy pilot volt; arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora lehetőség van a játékos tornák élő közvetítésében. Counter Strike 1.6, Dead or Alive és Battlefield 2 volt a terítéken, az eredmények pedig önmagukért beszéltek, hiszen a DirectTV adott csatornáján az első torna közvetítése 400 százalékos nézettségnövekedést eredményezett. A második meghívásos torna után eldőlt, hogy létrehozzák az NBA/NFL/NHL mintájára épülő Championship Gaming Series-t, ami a valaha volt legnagyobb játékosokat megmozgató projekt volt. Csak a felkészülések közel 22 millió dollárt emésztettek fel, ami egy repülő hangár bérlésére, nagyteljesítményű kamerák beszerzésére és a marketing folyamatok fedezésére ment el. Érdekesség, hogy az akciójátékoknál a szakkommentátor szerepét a már többször is említett Fatal1ty látta el. A verseny felépítésének köszönhetően először egy CGS előszobájába, egy draftba kellett bejutni, ahol már a tulajdonosok döntötték el, hogy mely játékosokat szeretnék a csapatunkban látni. Ez a kezdeményezés nagy port kavart a játékosok között, hiszen most először nyílt lehetőség nyílt arra, hogy a világ bármely pontjáról be lehessen kerülni a draftba. Aki pedig bekerült a kalapba, szinte biztosra vehette, hogy az adott szezonban egy fizetett, profi játékos lesz, aki életének következő hónapjait játékkal és interjúkkal fogja tölteni – aki pedig győzött, a fizetésén túl 100 ezer dolláros bónuszt is kapott. A projekt egyébként átívelt az egész világon, 6 régiót ölelt fel: Észak-Amerika, Latin-Amerika, Európa, Afrika és a Közel-Kelet, Ázsia, Ausztrália.
A sorozatot amúgy a magyar közönség is végigkövethette az Eurosport 2 csatornát figyelve, ahol két sportkommentátor kissé bukdácsolva, de nagyon lelkesen próbálta érthetővé tenni a laikusok számára, hogy éppen mi is zajlik a képernyőn. Ez FIFA és DOA esetén egy viszonylag egyszerű, de egy Counter-Strike kapcsán már igencsak nehéz feladat, főleg akkor, ha az illeti nem ismeri a játék alapjait. A grandiózus terv és sikertörténet végül 2008-ban elvérzett, ugyanis a világválság kapcsán az összes húzó szponzor kiesett a kalapból, de a történet végét azonban mégis a DirectTV megingása jelentette, a csatorna költségvetése ugyanis erősen meg lett nyirbálva.
Minden megváltozott
A játékosok összetétele viszont kezdett megváltozni ezekben az időkben; a Clanbase-hez hasonló fórumok szépen eltűntek a feledés homályában, miközben az MSN és a Facebook elképesztő népszerűségre tett szert. A közösség felépítése, a megváltozott kommunikálási formák hatására gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy valaki Fatal1ty-hez vagy Boxerhez hasonló népszerűségre tehessen szert. Itt rögtön meg is kell állni, hogy tisztázzuk, miért is fejlődött az eSport az egyszerű LAN-partikból milliárdos iparággá. A folyamat kulcsa a médiafogyasztás.
Zhihao Chen, a legjobban kereső játékos.
Az eSportolók egyik komoly ismérve, hogy a környezetük véleményvezérként tekint rájuk, a másik, hogy az internetes reklámokat sokan közülük nem kedvelik (vagy egyenesen szűrik, a lényeg, hogy magasról tesznek a dologra), hiszen pontosan tudják, hogy mit merre keressenek az interneten. Nem néznek televíziót, nem fizetnek elő nyomtatott újságra, sok szempontból tehát teljesen egyediek. Ezt a zárt közösséget nagyon költséges bármiről is meggyőzni, a hagyományos marketinges eszközök pedig nem is biztos, hogy célra vezetőek náluk. Viszont értékes vásárlók, úgyhogy az eSportban tevékenykedő cégek sok pénzt költöttek arra, hogy kiépítsenek egy márkahűséget; a versenyeken való jelenlét, a szponzorációk kapcsán nyert reklámarcok, a játékokon belül megjelenő reklámok segítettek őket a leginkább a céljuk elérésében. Ugyanakkor marketinges szempontból ez egy hosszú és bizonytalan út, ráadásul a játékosokkal könnyű is lyukra futni, ahogy a Razer és a Logitech annak idején meg is tették, amikor lézeres technológiát kezdtek alkalmazni a játékosoknak szánt egereikben. Ettől függetlenül lehet, hogy megéri a befektetett energia, legalábbis vannak cégek, amelyek ezt így gondolják. Nagyjából ezzel érkeztünk el napjainkba. Ázsiában ma már szinte csak a profi játékosok dominálnak a stratégiai játékok terén, őket menedzserek és korábbi sztárok pallérozzák, nem megfelelő teljesítmény esetén könyörtelenül le is cserélik őket más, még ambiciózusabb játékosokra. Európában és Amerikában viszont alig található mindent átölelő, erős nemzetközi liga, aminek súlya van, miközben a MOBA nevű játékstílus letarolt mindent, amit ismertünk. MOBA, Multiplayer Online Battle Arena, azaz többjátékos online harci aréna, ahol jellemzően 5 az 5 vagy 4 a 4 ellen harcolnak a különféle hősöket irányító játékosok. A műfaj legerősebb címei a DOTA 2 (Defense of the Ancients) és a LoL (League of Legends), aminek következtében az őket fejlesztő Riot Games és a Valve kezébe akkora közösség összpontosul, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben szinte csak ők tudják irányító az eSportot. Mivel a korábbi bekezdésekben már volt szó számokról, most sem maradhatnak el: az esportolók összetett listájának első tíz helyezettje közül nyolcan ázsiaiak, közülük ketten Starcraft: Brood Warban keresték pénzük jelentős részét; a 10. helyen álló Flash eddig karrierje során 484 823 dollárt tehetett zsebre, a teljes keresetének 84 százalékát teszi ki a Starcraft játékból származó jövedelme. Ez pedig aprópénz a DOTA 2 alatt található International versenysorozat összdíjazásához képest, ami súrolta a 11 millió dollárt (2,65 milliárd forint). Nem csoda, hogy a legtöbbet kereső játékosok így rövid karrierjük alatt bevételük túlnyomó részét DOTA 2-ből szerezve 8 helyet béreltek ki maguknak a toplistán. Az első 5 játékos kínai nemzetiségű, közülük az ötödik Mu eddig 1 087 715 dollárt jegyez, míg a vezető Hao 1 103 121 dolárral gyarapította a családi kasszát. Az igazsághoz ráadásul az is hozzátartozik, a Riot Games (a League of Legends fejlesztői) sok esetben csapatokat szponzorál, a játékosokkal szerződéseket köt, de ezekkel kapcsolatban pénzügyi adatokat nem tárnak a nyilvánosság elé.
Danil Inshutin, a NaVi játékosa.
Ezek az összegek pedig már nem eSportról szólnak, hanem egy profin működő gépezetről, amit pár multi cég befolyásol, és ezzel kínál reális esélyt pár nagyon elhivatott játékosnak arra, hogy eddig sohasem látott életszínvonalat kínáljon magának és családjának. Ennek azonban 2014-ben megvolt az ára, hiszen egy kínai játékos vetette alá magát szállása tetejéről, a játékvilágban megélt csalódása miatt. A zuhanást óriási mázlival túlélte, ellenben maradandó károsodásokat szenvedett és később szurkolói se értették, hogy az elismert játékos, majd későbbi szakkommentátor miért döntött így. Pedig valószínűleg csak arról van szó, hogy nem mindenkinek való a hírnév és csillogás. A legjelentősebb változás a régi felálláshoz képest az, hogy míg akkor a fórumok és közösségi oldalak kitermeltek tiszteletreméltó és jó játékosokat, akikre felnéztek a fiatalok, és akiknek minden szavát szentírásként kezelték, manapság az határozza meg egy játékos szintjét, hogy milyen eredményeket képes felmutatni, és ezt szinte csak pénzben kell érteni. Azonban találhatunk itt is üde színfoltokat, akiknek különösen jól áll a pénz és a hírnév, ilyen például Dendi, az ukrán nemzetiségű DOTA 2 játékos, aki az egyik legszórakoztatóbb karakterek egyike a játékok világában. Annak ellenére, hogy nem veszi túl komolyan az életet és folyton humorizál társaival, a játékokban mutatott tehetsége megkérdőjelezhetetlen, akárcsak a listán szerzett 6. helyezése az 573 147 dolláros keresettel.
Profik világa
Az eSport és a játékosok világa az elképesztő nyeremények ellenére minden korábbitól távolabb van egymástól. A profik világába nem jelent belépőt heti 15- 20 óra játék, egészen más hozzáállás szükséges ahhoz, hogy valaki labdába tudjon rúgni. Itt pedig nem csak a gyakorlásra kell gondolni, hanem a rengeteg stratégiai munkára, a tudatos stressz kezelésre, arra az életmódra, ami a sikerhez szükséges. Ez pedig részben megegyezik a sportolók gyakorlatával, ráadásul a győzelem szempontjából nagyon fontos is; a végső siker a hasonló szinten mozgó profik miatt sokszor csak formaidőzítésen múlik.
DOTA 2 International
Az eSport tehát egy komoly fejlődésen ment keresztül azóta, hogy az 1990-es évek végén PC-n elkezdtek pörögni a fogaskerekek. A tempón sokat lassított a 2008-as gazdasági válság, a technológia korában pedig a közösség felépítése is megváltozott, mindenesetre ma már ez a terület is virágzik, csak máshogy, mint korábban. A termékek eladásában érdekelt cégek az elmúlt 10 évben inkább a fejlesztőkkel összefogva próbálnak hatni a közönségre, akik között természetesen ma is ott vannak a véleményvezérek. Ezzel együtt persze a játékipar is átalakult, az okostelefonok és a casual gaming korában ma már nem biztos, hogy mégéri akkora projektekbe belefogni, mint azt korábban sokan tették, bár egy Starcraftnak persze ma sem kell szégyenkeznie a bevételeit tekintve.
Az viszont már most látszik, hogy még ez sem a végállomás, a [ virtuális valóság ] fogja jelentősen átalakítani a szimulátorokat, a mérkőzések közvetítése egyre profibb lehet, ugyanis minden eszköz adott. Egy valami viszont nem változott: aki 1996 és 2008 között tehetséges volt, az most is a játékvilág berkein belül tevékenykedik, napjainkban is a régi motorosok diktálják a tempót. Lásd a felsorolt versenyzőket. 
a grafikus motor fejlesztését) küzdött a fennmaradásért. Ma már a Fortnite: Battle Royale játékukkal milliók játszhatnak (ingyen), mégis a mikrotranzakciós modellnek köszönhetően több 10 milliós bevételt produkál a mobil és asztali változat. A 2018-as E3-ra már 100 fős Party Royale versenyt szerveztek. A fejlesztők legutóbbi döntése mégis több mint meghökkentő!
Összegezve
Ajánló
